Leírás: | 100x100cm olaj vásznon Radnóti azonos című verse volt az irányadó: Eddig úgy ült a szívemen a sok, rejtett harag, mint alma magházában a sok négerbarna mag, és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van, mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred, hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet, kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen, annak szép, könnyűléptű szívében megterem az érett s tünődő kevésszavú alázat, az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről, az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre gazdag életen; szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel, a világ újraépül, - s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd szavam; magasban élem át mindazt, mi hátravan, nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem sem emlék sem varázslat, - baljós a menny felettem; ha megpillantasz, barátom, fordul el és legyints. Hol azelőtt az angyal állt a karddal, - talán most senki nincs. 1944. április 30 |
Dátum: | 2009.05.19. 13:03 |
Értékelés: | 4.50 (6 Szavazás) |
Alkotó: | Papp.Norbert |
Kulcsszavak: | Art |