| Leírás: | Fagypata ferfi meghajol vezere elott. szinesceruza + golyostoll. egyeb: Nezegettem a galeriam, es ujraolvasgattam a kommenteket. Letoroltem egy kupac kepet, amit eleg gyengenek erzek ahoz, hogy ne kelljen raneznem, vagy emlekeznem ra.Fenthagytam termeszetesen nehanyat, amin anno sokat dolgoztam, vagy gondolkoztam, de a szelektalas azert megvolt. Kaptam biralatot olyan kepert, ami kevesnek bizonyult egy ilyen oldalra, na meg azert is, mert soknak tartom magam. Aki ismer, altalaban csak a 'betort' oldalam ismeri, aki megfelel az elvarasoknak, olyat csinal amire szukseg van, igyekszik mosolyogni, nem tud nemet mondani, es mindig segitokesz. Aki ismer, azt is tudja rolam, hogy miutan elkeszult egy kepem, mar nem is tetszik, es csinalom inkabb a kovetkezot, addigis vagy szorakoztat az alkotas orome, vagy befordit a benasagom. Sokat kuzdok azert, hogy megnezze valaki a kepeimet. Nem kell hogy elismerje, nem kell hogy ajnarozza, pofonbol es csokbol is van eleg. Nem erre van szuksegem. Elmeselek valamit. Regen volt egy lany, akivel egy szinvonalba soroltak a tudasunkat fejbol valo rajzolas alapjan. Persze sokkal ugyesebb volt nalam, de azert jol esett masok megitelese. Jo baratnok voltunk, megis utaltam, feltekeny voltam, es minden energiammal kuzdottem, hogy jobb legyek nala. Naprol napra csinaltuk a rajzokat, irtuk ossze az otleteket, csinaltunk kozos kepregenyt, tanultunk szinezni; mindenben versenyeztunk, ami ebben a temakorben szerepelt. Bar lehet hogy ez csak az en meglatasom. Amint ugy ereztem, megcsinaltam eletem addigi legjobb rajzat, masnapra hozott egy jobbat. Mire ugy ereztem sikerult felulmulni, egy ujabb keppel allt elo, amitol orditani tudtam volna. Egy nap aztan legyozve, kedvetlenul ultem a szekemben. Bamultam kifele az ablakon, es azon gondolkoztam, minek is fecserlem az idomet rajzolassal. Barmenniyre kuzdok, igenis vannak korlataim. Elszontyolodva vartam az ora kezdetet. A lany odault mellem, es mappajat eloveve egy muanyag tokbol barna kepmaszlagot halaszott elo. Mar ereztem a vereseg ujabb uteset a tarkomon, mikor kezdett tudatosulni bennem a papiron lathato rajz: Egy druida volt. Ult a tuz mellett, oldalan egy jol megtermett farkassal, s mindketten a nezo kepebe vicsorogtak kihivoan. Tudta hogy imadom oket. Ultem, es ereztem ahogy lassan elmosolyodok, es testem nem az irigyseg, hanem a joleso oromerzet jarja at. Nekem keszitette a kepet, es majd kiugrottam a borombol. Leirhatatlanul jo erzes toltott el. Nos, a tortenet vege nem hepiend, de a rajzolas ezen resze tartotta, es tartja bennem a lelket a mai napig. Ez az az erzes, amit ha leolvashatok az ajandekozott arcarol, mar megerte. Minden. Meg akkor is, ha masnak nem tetszik. Nyaladzas vege. Enjoy. |
| Dátum: | 2007.11.19. 13:06 |
| Értékelés: | 5.00 (1 Szavazás) |
| Alkotó: | Berecz.Orsolya |
| Kulcsszavak: | Fantasy |
