Regisztrált felhasználó


Ichor Slick

Ichor Slick
Hozzászólás: 16 Boros-Szikszai
Kezdõlap / PRS / Sánta Kira / Nani

Nani

Nani

Image Details

Leírás: "Harmadik nap jön az első álom, ám további egy hét kell, hogy tényleg elhiggyem ami történik.
Otthon lábadozom, de nehezen bírom a bezártságot. Járkálok a lakásban, folyton a kezemet próbálgatva. Minden egyes centimétert, amennyivel feljebb tudom emelni, kínsziszegve ünneplek meg.
Bármennyire is elszánt voltam néhány napja, nyugtalanít a gondolat, hogy hátat fordítok Toulonak. Noha más futárcégek is vannak a piacon, nem lehetek biztos benne hogy szükség van rám. Mihez kezdek akkor? Na ezek azok a dolgok, amelyekre nem szívesen gondolok. Helyette bámulom a tévét, egyik doboz cigit szívom a másik után, és próbálom megőrizni a hidegvéremet. Néha szinte már hálás vagyok, amiért van mire fognom a tétlenséget. Egészségesen nehezen hitetném el magammal, hogy kézben tartom a dolgaimat.
Rheának nem beszélek nyomoromról, nem is keres sokszor. A névnapomon közösen felhívnak Nanival, és az a néhány percnyi beszélgetés több erőt önt belém, mint az összes eddig otthon töltött nap.
E tájt álmodom először. Bár megvisel, viszonylag hamar túllendülök rajta. Betudom a fáradtságnak, visszafojtott idegeskedésnek, és ébredés után néhány órával el is felejtem. Ám az elsőt követi a második, majd a harmadik. Ezt hívják lidércnyomásnak? Nem tudom.
Megzavarodva járok fel-alá, meg-megrázva a fejemet. Annyit iszom, mint még soha, mégis folyton szomjas vagyok.
Lassan megértem, miről beszélt Falle. Csak azt nem akarom elfogadni, hogy nem tehetek ellene semmit.
Kétségbeesésemben mindent kipróbálok, csak hogy ébren maradjak. Toulo szerencsére nem jelentkezik a kocsiért, ám fél kézzel vezetni sem tudok. Megpróbálom, persze, de legyőz a fájdalom. Így hát sétálok. Órákon át járom a kihalt utcákat. Mivel emberekkel nem sokat találkozom, kezdek furcsákat gondolni a világról. Talán az a legnehezebb, hogy nincs kivel beszélnem. Nincs, ami a normalitás mellett tartson.
Félrecsúsznak a határok. Lekapcsolom a fűtést, kitárok minden ablakot, remélve, hogy a hideg ébren tart. Végső kétségbeesésemben sérült kezemmel ütöm a falat, de az ordító kín sem elég, hogy eszemnél maradjak. A fal mellé zuhanva alszom el, fejem a poros parketton. És persze álmodom.
Hosszú ideig azt hittem, nem fájhat semmi jobban, mint az embert magát érő bántalom. És bár korábban már jött a cáfolat, most csontig vésődik belém. Álmaimban nem magamat kell féltenem. Hanem azokat, akik a legfontosabbak nekem. Szemlélője vagyok csak szenvedésüknek, de fájdalmukat a véremben érzem. Üvöltenék, de nincs hangom. Mozdulnék, de nem engedelmeskedik az izmom. Végül mikor apró, jajgató darabokra tép a borzalom, Nanit megkapom.
Virágsúly a karomon. Fakó arcához simul az arcom.
Csak ringatom. Ringatom a kislányom.
"
Dátum: 2004.07.21. 08:33
Értékelés: 4.68 (79 Szavazás)
Alkotó: Santa.Kira
Kulcsszavak: Anime


Elõzõ kép:
hagureru

Következõ kép:
Tenshitachi